Intézmény helyett befogadás: uniós cselekvési terv az intézményi kitagolásról és a családalapú és közösségi alapú gondozásról (vita)

Hosszú évekig dolgoztam ezen a területen és tapasztalatom szerint a legfontosabb, hogy meg kell kérdezni magukat az érintetteket, hogy hol és kivel szeretnének együtt lakni és beleszólásuk legyen abba, hogy milyen támogatást kapnak.

Világos, hogy a nagy létszámú intézmények kora lejárt. A családias, néhány lakásos házak azonban igenis vonzóak lehetnek az érintettek számára, mert egyszerre adnak biztonságot és függetlenséget. Az a környezet megfelelő, amely biztosítja, hogy a fogyatékossággal élő személy ne gondozott legyen, hanem aktív alakítója az életének, ahol tiszteletben tartják a méltóságát miközben a megszokott barátai veszik körül.

Ugyanakkor a fogyatékos személyek között egy kisebb csoport mind a térben, mind a segítséget nyújtók személyében bekövetkező változásokat fokozott szorongással és erős stresszreakcióval éli meg. A fokozatosság és folyamatosság elve alapján azon személyek kisebb lakóegységbe történő átköltözése, akik egész életüket intézményi viszonyok között élték, alaposabb felkészüléssel, egy hosszabb folyamat keretében valósulhat meg. Jó eredmény, hogy Magyarország az Eurofund adatai alapján azon 11 EU-s ország közt van, ahol az intézményben elhelyezett felnőttek létszáma 20%-kal csökkent.

Elengedhetetlen, hogy a jó gyakorlatokat eltanuljuk egymástól, mert a folyamat hosszú és költséges, ezért a célt szem előtt tartva türelmesen kell az átalakítást véghez vinni. A tervezés középpontjába az emberek szükségleteit és preferenciáit kell állítani.